Hogyan beszéljek Istenről olyan embereknek akik a facebookon egy zöld lavór fényképére 35 hozzászólást írnak? Rossz látni, hogy azok az emberek akiket régen ismertem közelebbről, és velem egyidősek, hova jutottak!! Sekélyes és felszínes érzelmek között élik az életüket, és tudom, hogy nem ezt érdemlik,. Igazából egyik ember sem ezt érdemi!!! Mégis megmaradnak, a felszínes sokszor érdekbarátságok talaján, még akkor is, ha látják, érzik, hogy ez nem jó nekik. Ha Istenről akarok az ilyen régi ismerősöknek beszélni valami mindig megállásra kényszerít. Nem azért, mert hiteltelennek érzem magam. Sőt! Inkább az a gondom, hogy Istentől annyi jót kaptam (többek között értelmet a napjaimnak, és homlokegyenest más nézőpontot a világra, hogy nem is tudom hol kezdjem...
Valahol természetes, ha az ember vágyik kereszténekkel való közösségre, hiszen a hívő ember sokszor fél szóból is megérti a másikat, viszont szomorú az a tény, hogy ezzel párhuzamosan távolabb kerülünk azoktól akik nem járnak hitben, és mivel nem vagyok egy evangélista beállítottságú, bizony nagyon nehéz Istenről beszélni olyan embereknek, akik kb hülyének néznek, és azt iszik, hogy meghibbantam, de legalábbis meghipnotizáltak, mikor Istenről beszélek. Pedig, NEM HIPNÓZIS, ÉS NEM IS AGYMOSÁS! Isten él, és létezik, az már más kérdés, hogy a mai világ embere elfelejtette.
Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyszer mindenki, előítéleteket félretéve elmenne templomba, és nyitott szívvel végighallgatná azt amit ott mondanak.
Remélem egyszer majd Isten ad nekem szavakat, és legalább egy ember meglátja általam, hogy az élet többről szól, mint a "Gondolatok egy zöld lavórról." c. eposz. Sokkal, sokkal többről!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése