Nem tudom, ki írta ,de nagyon jól összefoglalta benne azt amit fogalmazgatok magamban napok óta
"Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!"
A nehézségek azért vannak, hogy fejlődjünk, növekedjünk, tanuljunk belőle. Ha duzzogva, és félvállról állunk neki valaminek, akkor nem csak a régi törvény érvényesül, miszerint: "Nemakarásnak nyögés a vége" hanem lassan is fogunk a dolgok végére érni. Ha nem gondoljuk végig, hogy adott dologból, hibából mit tanulhatunk, akkor sosem fogunk jobbá válni. Ha pedig olyan nehézséggel szembesülünk, ami úgy érezzük, hogy meghaladja a képességeinket, akkor kérjük Isten segítségét (Máskor is :D, de akkor különösen ). HA nem látunk ki a gödörből pillanatnyilag, nem is tudhatjuk, hogy odakint mi történik, mit készít számunkra az Úr. Lehet, hogy egy nehézségben az imára nem azonnal érkezik válasz, de ha hitben erősek vagyunk, és kitartunk Isten mellett, akkor utólag látni fogjuk, hogy miért akkor és miért azok a dolgok történtek az életünkben...
és még valami: Isten csak olyan terheket rak ránk, amit elbírunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése