Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. (5 Mózes 8:18)
Ahogy elkezded a következő évtizededet, fontos, hogy tudj bízni Istenben a pénzügyeid terén. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja a pénzügyeidet, fókuszálj továbbra is arra az igazságra, hogy ő az anyagi javaid forrása, és ő az, aki gondoskodik a szükségleteidről. De mit is jelent ez? Azt, hogy nem a munkáltatódtól várod a biztonságot. Nem is a megtakarításaidtól. Vagyis a szükségleteid betöltését nem mástól várod, mint Istentől. Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Amikor megnyitom a csapot, nem gondolom azt, hogy a víz a csapból jön. Tudom, hogy a víz valójában a víztározóból jön. Hozzám azonban a csapon keresztül jut el. Hasonlóképpen a bevételt, amit Isten szán nekem, a munkán vagy valami máson keresztül kerül hozzám. De a forrása Isten. Ha egy bankszámlában bízol, azt elvehetik tőled. Ha a megtakarításaidban bízol, elveszítheted. Az egyetlen és valódi biztonságot abban találod csak meg, ha bízol Istenben. Ő a kezdete a pénzügyeidnek. És ő az egyetlen és igaz forrása az anyagi javaidnak. Ez azt jelenti, hogy nincs okod aggódni amiatt, hogy melyik csapot használja a szükségleteid betöltésére. Tulajdonképpen Isten azt mondja: "Ha elzárom az egyik csapot, egyszerűen ki tudok nyitni helyette egy másikat. Ha elvesztesz egy munkát, tudok adni neked másikat. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Még csak nem is a bankszámlád."
(Forrás: Napi remény)
2011. február 26., szombat
Nádudvari Nagy János: Krisztus parancsa
Mindnyájan egyek legyetek,
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!
Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.
S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!
Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.
S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…
Kálvin János gondolata
Tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni.
Napi ige és gondolat Katona Bélától
Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)
A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként.... A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs)
Ettől kezdve pedig azok a gondolatok, melyek a Bibliában az Istentől való elfordulásról, és Isten haragjáról szólnak ránk nem vonatkoznak. Persze, mi hívő emberek is elbukunk, de tudjuk, hogy ha bűnbánó szívvel Isten elé visszük vétkeinket, és törekszünk a hitben járásra, Isten útjának megtalálására, akkor Isten szerint élve nem egy haragos gyűlölködő Istenkép alakul ki bennünk, hanem a szerető Atya képe, aki gyönyörködik bennünk, aki meggyógyít, meghallgat, felemel és megelégít. Ahogyan a Biblia is mondja: "El sadaj" azaz több mint elég. Isten nem arra törekszik, hogy elégségesen megáldjon minket. Mit egy jó apa - atya többet akar adni nekünk annál ami csak elég. Minden téren!
A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként.... A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs)
Ettől kezdve pedig azok a gondolatok, melyek a Bibliában az Istentől való elfordulásról, és Isten haragjáról szólnak ránk nem vonatkoznak. Persze, mi hívő emberek is elbukunk, de tudjuk, hogy ha bűnbánó szívvel Isten elé visszük vétkeinket, és törekszünk a hitben járásra, Isten útjának megtalálására, akkor Isten szerint élve nem egy haragos gyűlölködő Istenkép alakul ki bennünk, hanem a szerető Atya képe, aki gyönyörködik bennünk, aki meggyógyít, meghallgat, felemel és megelégít. Ahogyan a Biblia is mondja: "El sadaj" azaz több mint elég. Isten nem arra törekszik, hogy elégségesen megáldjon minket. Mit egy jó apa - atya többet akar adni nekünk annál ami csak elég. Minden téren!
Napi ige és gondolat Katona Bélától
Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)
Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs)
Talán még annyit, hogy ha nincs akit tisztelni ebben a világban, akkor példaképünk sincsen. Ha nincsenek normák, amit követhetünk akkor parttalanok leszünk, és határok nélkül céltalanul, mindenen és mindenkin átgázolva éljük a mindennapjainkat. Ha nincs senki és semmi amit tiszteljünk, amihez mérjük magunkat, és amihez igazítsuk a lépteinket, végül elveszünk a világban. Rájövünk, hogy magunkra maradtunk milliárd ember között, és igazán senkihez sem állunk közel. Rájövünk ,hogy lassan minden amiben hittünk, amit értéknek gondoltunk lassan jelentőségét veszti, mert múlandó, mert változó. Egy állandó dolog van: a SZERETET TÖRVÉNYE! A szerető Isten törvénye, az ÉLET TÖRVÉNYE. Ez az erő, mely mindent teremtett, és mely alapvetően határozza meg a létünket, és amivel teljesé leszünk.
Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs)
Talán még annyit, hogy ha nincs akit tisztelni ebben a világban, akkor példaképünk sincsen. Ha nincsenek normák, amit követhetünk akkor parttalanok leszünk, és határok nélkül céltalanul, mindenen és mindenkin átgázolva éljük a mindennapjainkat. Ha nincs senki és semmi amit tiszteljünk, amihez mérjük magunkat, és amihez igazítsuk a lépteinket, végül elveszünk a világban. Rájövünk, hogy magunkra maradtunk milliárd ember között, és igazán senkihez sem állunk közel. Rájövünk ,hogy lassan minden amiben hittünk, amit értéknek gondoltunk lassan jelentőségét veszti, mert múlandó, mert változó. Egy állandó dolog van: a SZERETET TÖRVÉNYE! A szerető Isten törvénye, az ÉLET TÖRVÉNYE. Ez az erő, mely mindent teremtett, és mely alapvetően határozza meg a létünket, és amivel teljesé leszünk.
Hogyan beszéljek Istenről???
Hogyan beszéljek Istenről olyan embereknek akik a facebookon egy zöld lavór fényképére 35 hozzászólást írnak? Rossz látni, hogy azok az emberek akiket régen ismertem közelebbről, és velem egyidősek, hova jutottak!! Sekélyes és felszínes érzelmek között élik az életüket, és tudom, hogy nem ezt érdemlik,. Igazából egyik ember sem ezt érdemi!!! Mégis megmaradnak, a felszínes sokszor érdekbarátságok talaján, még akkor is, ha látják, érzik, hogy ez nem jó nekik. Ha Istenről akarok az ilyen régi ismerősöknek beszélni valami mindig megállásra kényszerít. Nem azért, mert hiteltelennek érzem magam. Sőt! Inkább az a gondom, hogy Istentől annyi jót kaptam (többek között értelmet a napjaimnak, és homlokegyenest más nézőpontot a világra, hogy nem is tudom hol kezdjem...
Valahol természetes, ha az ember vágyik kereszténekkel való közösségre, hiszen a hívő ember sokszor fél szóból is megérti a másikat, viszont szomorú az a tény, hogy ezzel párhuzamosan távolabb kerülünk azoktól akik nem járnak hitben, és mivel nem vagyok egy evangélista beállítottságú, bizony nagyon nehéz Istenről beszélni olyan embereknek, akik kb hülyének néznek, és azt iszik, hogy meghibbantam, de legalábbis meghipnotizáltak, mikor Istenről beszélek. Pedig, NEM HIPNÓZIS, ÉS NEM IS AGYMOSÁS! Isten él, és létezik, az már más kérdés, hogy a mai világ embere elfelejtette.
Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyszer mindenki, előítéleteket félretéve elmenne templomba, és nyitott szívvel végighallgatná azt amit ott mondanak.
Remélem egyszer majd Isten ad nekem szavakat, és legalább egy ember meglátja általam, hogy az élet többről szól, mint a "Gondolatok egy zöld lavórról." c. eposz. Sokkal, sokkal többről!!
Valahol természetes, ha az ember vágyik kereszténekkel való közösségre, hiszen a hívő ember sokszor fél szóból is megérti a másikat, viszont szomorú az a tény, hogy ezzel párhuzamosan távolabb kerülünk azoktól akik nem járnak hitben, és mivel nem vagyok egy evangélista beállítottságú, bizony nagyon nehéz Istenről beszélni olyan embereknek, akik kb hülyének néznek, és azt iszik, hogy meghibbantam, de legalábbis meghipnotizáltak, mikor Istenről beszélek. Pedig, NEM HIPNÓZIS, ÉS NEM IS AGYMOSÁS! Isten él, és létezik, az már más kérdés, hogy a mai világ embere elfelejtette.
Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyszer mindenki, előítéleteket félretéve elmenne templomba, és nyitott szívvel végighallgatná azt amit ott mondanak.
Remélem egyszer majd Isten ad nekem szavakat, és legalább egy ember meglátja általam, hogy az élet többről szól, mint a "Gondolatok egy zöld lavórról." c. eposz. Sokkal, sokkal többről!!
2011. február 23., szerda
Napi ige és gondolat - Katona Bélától
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. (Jelenések 21:7)
Hol leszünk az örökkévalóságban? Mennyország vagy pokol? Mi a különbség a kettő között? Az alábbi történet segít eligazodni:
Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
- Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.
Hozzátenném ehhez a történethez, hogy a Pokol itt is lehet a Földön, mert valójában ez egy Isten nélküli állapot. Isten országában azonban az üdvözülők serege az Urat dicsőíti majd és Ő velünk fog lakni. A kárhozat pedig az Úr nélküli szörnyűséges, fájdalmas állapot. Imádkozzunk a jelenleg odatartókért!
Hol leszünk az örökkévalóságban? Mennyország vagy pokol? Mi a különbség a kettő között? Az alábbi történet segít eligazodni:
Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
- Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.
Hozzátenném ehhez a történethez, hogy a Pokol itt is lehet a Földön, mert valójában ez egy Isten nélküli állapot. Isten országában azonban az üdvözülők serege az Urat dicsőíti majd és Ő velünk fog lakni. A kárhozat pedig az Úr nélküli szörnyűséges, fájdalmas állapot. Imádkozzunk a jelenleg odatartókért!
Anthony Robbins
Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.
Napi ige és gondolat
Az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Mt 11,30)
A kanapén pihentem a nappaliban, amikor észrevettem a négy éves kisfiunkat a folyosón. Kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kinyitni egy dobozt, aminek a fedele túl szoros volt. Szóltam neki, hogy hozza ide, majd én segítek. De ő mindenáron maga akarta kibontani. Tovább sírt, és egyre idegesebb lett. Amikor már teljesen elfáradt, csak akkor engedte meg, hogy segítsek. Csak nézte, nekem milyen könnyen sikerült kinyitni a dobozt. Elkerülhette volna a csalódást és rossz érzést, ha hamarabb hozzám fordul.
Ez az élmény jó leckét jelentett a számomra is, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Túl gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy Isten segítségére hagyatkoznánk, először a saját módszereinkkel próbálunk megoldani egy problémát. Végül csalódottak vagyunk, vagy sírunk. De Isten ígérete itt áll előttünk: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Istennek megfelelő megoldásai vannak a problémáinkra. Higgyünk és bízzunk Isten szavában - és kérjük Isten segítségét!
(Forrás: Csendes Percek)
A kanapén pihentem a nappaliban, amikor észrevettem a négy éves kisfiunkat a folyosón. Kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kinyitni egy dobozt, aminek a fedele túl szoros volt. Szóltam neki, hogy hozza ide, majd én segítek. De ő mindenáron maga akarta kibontani. Tovább sírt, és egyre idegesebb lett. Amikor már teljesen elfáradt, csak akkor engedte meg, hogy segítsek. Csak nézte, nekem milyen könnyen sikerült kinyitni a dobozt. Elkerülhette volna a csalódást és rossz érzést, ha hamarabb hozzám fordul.
Ez az élmény jó leckét jelentett a számomra is, hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Túl gyakran megesik, hogy ahelyett, hogy Isten segítségére hagyatkoznánk, először a saját módszereinkkel próbálunk megoldani egy problémát. Végül csalódottak vagyunk, vagy sírunk. De Isten ígérete itt áll előttünk: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Istennek megfelelő megoldásai vannak a problémáinkra. Higgyünk és bízzunk Isten szavában - és kérjük Isten segítségét!
(Forrás: Csendes Percek)
Isten munkája
Már írtam: Isten sosem fogja ránk erőltetni magát. Sosem fog utánad futni, és ráncigálni a grabancod, hogy csináld ezt vagy azt, de ha odamész hozzá, és kéred a segítségét biztosan segíteni fog. Én 2006 - ban tértem meg, és azóta nagyon, nagyon sok minden megváltozott az életemben. "Belülről" nézve valóban teljesen más ember lettem, és ez az ÚjEmber tetszik nekem :D. Egy biztos: Isten mindig szelíden vezetgetett, és sosem tukmált olyasmit rám, amihez nem voltam elég érett, felkészült.
Máskor úgy alakított, hogy észre sem vettem, egyszerűen csak megváltam dolgoktól az életemben, elfordultam tőlük, egyik napról a másikra...
Nem értem, hogyan élhettem Isten nélkül azelőtt!
Máskor úgy alakított, hogy észre sem vettem, egyszerűen csak megváltam dolgoktól az életemben, elfordultam tőlük, egyik napról a másikra...
Nem értem, hogyan élhettem Isten nélkül azelőtt!
Feladatok, nehézségek
Nem tudom, ki írta ,de nagyon jól összefoglalta benne azt amit fogalmazgatok magamban napok óta
"Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!"
A nehézségek azért vannak, hogy fejlődjünk, növekedjünk, tanuljunk belőle. Ha duzzogva, és félvállról állunk neki valaminek, akkor nem csak a régi törvény érvényesül, miszerint: "Nemakarásnak nyögés a vége" hanem lassan is fogunk a dolgok végére érni. Ha nem gondoljuk végig, hogy adott dologból, hibából mit tanulhatunk, akkor sosem fogunk jobbá válni. Ha pedig olyan nehézséggel szembesülünk, ami úgy érezzük, hogy meghaladja a képességeinket, akkor kérjük Isten segítségét (Máskor is :D, de akkor különösen ). HA nem látunk ki a gödörből pillanatnyilag, nem is tudhatjuk, hogy odakint mi történik, mit készít számunkra az Úr. Lehet, hogy egy nehézségben az imára nem azonnal érkezik válasz, de ha hitben erősek vagyunk, és kitartunk Isten mellett, akkor utólag látni fogjuk, hogy miért akkor és miért azok a dolgok történtek az életünkben...
és még valami: Isten csak olyan terheket rak ránk, amit elbírunk
"Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!"
A nehézségek azért vannak, hogy fejlődjünk, növekedjünk, tanuljunk belőle. Ha duzzogva, és félvállról állunk neki valaminek, akkor nem csak a régi törvény érvényesül, miszerint: "Nemakarásnak nyögés a vége" hanem lassan is fogunk a dolgok végére érni. Ha nem gondoljuk végig, hogy adott dologból, hibából mit tanulhatunk, akkor sosem fogunk jobbá válni. Ha pedig olyan nehézséggel szembesülünk, ami úgy érezzük, hogy meghaladja a képességeinket, akkor kérjük Isten segítségét (Máskor is :D, de akkor különösen ). HA nem látunk ki a gödörből pillanatnyilag, nem is tudhatjuk, hogy odakint mi történik, mit készít számunkra az Úr. Lehet, hogy egy nehézségben az imára nem azonnal érkezik válasz, de ha hitben erősek vagyunk, és kitartunk Isten mellett, akkor utólag látni fogjuk, hogy miért akkor és miért azok a dolgok történtek az életünkben...
és még valami: Isten csak olyan terheket rak ránk, amit elbírunk
Kálvin János gondolata
Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra.
Isten szeretete
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)
Isten megteremtette a Földet, és teremtett embereket is.
Az embereknek szabad akaratot adott...
És az emberek a gonoszságot választották: öldösték egymást, és egymás javait akarták
Isten szerette teremtményeit, és nagyon bántotta az amit az emberek csináltak...
Viszont, mivel igazságos Isten, akárcsak egy szülő aki nevelni, okítani akarja gyermekét, nem nézhette el a bűnt. Minden bűnnek van büntetése, ez pedig a halál.
Az ember bűnei Isten mércéjével mérve olyan súlyosak (Isten előtt nincs kicsi, és nincs nagy bűn: mindegyik egyforma) hogy az ember ezekért nem tud váltságot fizetni. Ahogyan van olyan börtön büntetés, amit nem lehet pénzen kiváltani.
Isten számára ez azt jelentette, hogy bármennyire is szereti a teremtményeit, el kell veszítenie őket, hiszen bűnösen senki nem mehet be a Mennyeknek országába
Ezért Isten arra jutott, hogy mivel a bűnükért valakinek fizetni kell, ezért elküldi a Fiát, aki bűntelen, mégis ő lakol meg a világ összes bűnéért a kereszten. Azonban a feltámadásával legyőzve a halált utat mutat nekünk az örök élet felé...
Nekünk egy dolgunk van: elfogadni ezt a váltságot.
Jézus kopogtat, de annál szelídebb, hogy sem ránk erőltesse magát. Az ajtót nekünk kell kinyitnunk...
Azonban nem csak a halál után, de már ebben az életben is törekszik arra, hogy életünket jobbá tegye méghozzá úgy, hogy szentlelke által formál bennünket. Én Istentől eddig csak jót kaptam. Régen engem is bosszantott a szelídség, az engedelmesség és az alázat. Mára rájöttem, hogy ezek nem magunkra erőltetett dolgok, nem is lehetne, hanem belülről fakadó, alapvető változások az ember személyiségében, amik örömöt, békességet, a világgal és az emberekkel való kibékülést hozzák az ember életébe. A CSODA!
Hinni, és tudni azt, hogy valaki, aki ismeri minden rejtett gondolatunkat, az életünk sötét oldalát mindent meg tud bocsátani, és jobbá tud és akar tenni, valami csodálatosan felemelő, és varázslatos élmény. Az Isteni szeretet valami olyan folyam, ami ha egyszer "rászakad" az emberre, megállíthatatlanul hömpölyög. Aztán túlcsordul, és csak adni és adni akar belőle... Így ragyog hát a világra Isten szeretete belőlünk, és ezért érzik azt a körülöttünk lévő emberek, hogy nem tudják mi történt velünk, de azt ők is akarják. A szeretet ragályos!!!!
Aki egyszer megismeri Istent az értékrendje alapjaiban változik meg, és rájön, hogy minden materiális dolog csak másodlagos, mert a Isten igéje többet ad, mint a világ összes kincse.
Isten megteremtette a Földet, és teremtett embereket is.
Az embereknek szabad akaratot adott...
És az emberek a gonoszságot választották: öldösték egymást, és egymás javait akarták
Isten szerette teremtményeit, és nagyon bántotta az amit az emberek csináltak...
Viszont, mivel igazságos Isten, akárcsak egy szülő aki nevelni, okítani akarja gyermekét, nem nézhette el a bűnt. Minden bűnnek van büntetése, ez pedig a halál.
Az ember bűnei Isten mércéjével mérve olyan súlyosak (Isten előtt nincs kicsi, és nincs nagy bűn: mindegyik egyforma) hogy az ember ezekért nem tud váltságot fizetni. Ahogyan van olyan börtön büntetés, amit nem lehet pénzen kiváltani.
Isten számára ez azt jelentette, hogy bármennyire is szereti a teremtményeit, el kell veszítenie őket, hiszen bűnösen senki nem mehet be a Mennyeknek országába
Ezért Isten arra jutott, hogy mivel a bűnükért valakinek fizetni kell, ezért elküldi a Fiát, aki bűntelen, mégis ő lakol meg a világ összes bűnéért a kereszten. Azonban a feltámadásával legyőzve a halált utat mutat nekünk az örök élet felé...
Nekünk egy dolgunk van: elfogadni ezt a váltságot.
Jézus kopogtat, de annál szelídebb, hogy sem ránk erőltesse magát. Az ajtót nekünk kell kinyitnunk...
Azonban nem csak a halál után, de már ebben az életben is törekszik arra, hogy életünket jobbá tegye méghozzá úgy, hogy szentlelke által formál bennünket. Én Istentől eddig csak jót kaptam. Régen engem is bosszantott a szelídség, az engedelmesség és az alázat. Mára rájöttem, hogy ezek nem magunkra erőltetett dolgok, nem is lehetne, hanem belülről fakadó, alapvető változások az ember személyiségében, amik örömöt, békességet, a világgal és az emberekkel való kibékülést hozzák az ember életébe. A CSODA!
Hinni, és tudni azt, hogy valaki, aki ismeri minden rejtett gondolatunkat, az életünk sötét oldalát mindent meg tud bocsátani, és jobbá tud és akar tenni, valami csodálatosan felemelő, és varázslatos élmény. Az Isteni szeretet valami olyan folyam, ami ha egyszer "rászakad" az emberre, megállíthatatlanul hömpölyög. Aztán túlcsordul, és csak adni és adni akar belőle... Így ragyog hát a világra Isten szeretete belőlünk, és ezért érzik azt a körülöttünk lévő emberek, hogy nem tudják mi történt velünk, de azt ők is akarják. A szeretet ragályos!!!!
Aki egyszer megismeri Istent az értékrendje alapjaiban változik meg, és rájön, hogy minden materiális dolog csak másodlagos, mert a Isten igéje többet ad, mint a világ összes kincse.
Boldogság Istenben...
Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)
Mert az Istennel való élő kapcsolat többet tud adni, mint bármi más az életben. Kicsit furcsa nekem a "féli" szó, hiszen ha az Újszövetséget elolvassuk, a hívő ember számára nem egy bíráskodó Istenkép rajzolódik ki, nem olyan akitől félni kell. Félnivalójuk csak azoknak van, akik önhatalmúlag élik az életüket, és figyelmen kívül hagyják Istent. Ha jól meggondolja az ember a parancsolatok nem behatárolnak, hanem biztonságot adnak és felszabadítanak. Itt van pl. a "Ne paráználkodj!" Ha mindenki betartaná ezt a parancsolatot, sok mindentől szabadulna meg a világ. Arról nem is beszélve, hogy nem arra gondolna egy rossz párkapcsolatban élő ember, hogy keres mást, hanem mindkét fél igyekezne a problémát megoldani. "Ne lopj!" Mennyi pénzt költünk riasztóberendezésekre, biztonsági őrökre? Mekkora csalódás az ha meglopják az embert? Ha betartjuk ezt a parancsolatot, azaz mindenki betartaná, nem kellene bezárkóznunk minden éjjel és hét lakat alatt őrizni azt amink van.
Ha Isten szerint élsz megszabadulsz, felszabadulsz...
Mert az Istennel való élő kapcsolat többet tud adni, mint bármi más az életben. Kicsit furcsa nekem a "féli" szó, hiszen ha az Újszövetséget elolvassuk, a hívő ember számára nem egy bíráskodó Istenkép rajzolódik ki, nem olyan akitől félni kell. Félnivalójuk csak azoknak van, akik önhatalmúlag élik az életüket, és figyelmen kívül hagyják Istent. Ha jól meggondolja az ember a parancsolatok nem behatárolnak, hanem biztonságot adnak és felszabadítanak. Itt van pl. a "Ne paráználkodj!" Ha mindenki betartaná ezt a parancsolatot, sok mindentől szabadulna meg a világ. Arról nem is beszélve, hogy nem arra gondolna egy rossz párkapcsolatban élő ember, hogy keres mást, hanem mindkét fél igyekezne a problémát megoldani. "Ne lopj!" Mennyi pénzt költünk riasztóberendezésekre, biztonsági őrökre? Mekkora csalódás az ha meglopják az embert? Ha betartjuk ezt a parancsolatot, azaz mindenki betartaná, nem kellene bezárkóznunk minden éjjel és hét lakat alatt őrizni azt amink van.
Ha Isten szerint élsz megszabadulsz, felszabadulsz...
1 - 2 gondolat a felebaráti szeretetről..
Mikor fogadod el igazán az embertársaidat?
Ha nem egyezik a véleményed vele, azt tudod mondani: Te így látod én úgy; mindazonáltal értékes gondolatok, de nem várom el, hogy az én véleményemmel érts egyet...
Ha tudsz előítéletek nélkül figyelni a mondandójára, és elgondolkozol azon, hogy miért lehet igaz az ő véleménye.
Ha felül tudsz emelkedni a sértésein, és a dühödön, meg tudsz bocsátani, és el tudod hinni, hogy képes megváltozni.
Ha tudsz róla jót feltételezni akkor is , ha szerinted éppen rosszat csinál.
Ha tudod olyannak szeretni amilyen...
Ebben az esetben Te mindent megtettél azért, hogy a másik ember elkezdjen JOBBÁ válni.
Ha nem egyezik a véleményed vele, azt tudod mondani: Te így látod én úgy; mindazonáltal értékes gondolatok, de nem várom el, hogy az én véleményemmel érts egyet...
Ha tudsz előítéletek nélkül figyelni a mondandójára, és elgondolkozol azon, hogy miért lehet igaz az ő véleménye.
Ha felül tudsz emelkedni a sértésein, és a dühödön, meg tudsz bocsátani, és el tudod hinni, hogy képes megváltozni.
Ha tudsz róla jót feltételezni akkor is , ha szerinted éppen rosszat csinál.
Ha tudod olyannak szeretni amilyen...
Ebben az esetben Te mindent megtettél azért, hogy a másik ember elkezdjen JOBBÁ válni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)