Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. (5 Mózes 8:18)
Ahogy elkezded a következő évtizededet, fontos, hogy tudj bízni Istenben a pénzügyeid terén. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megáldja a pénzügyeidet, fókuszálj továbbra is arra az igazságra, hogy ő az anyagi javaid forrása, és ő az, aki gondoskodik a szükségleteidről. De mit is jelent ez? Azt, hogy nem a munkáltatódtól várod a biztonságot. Nem is a megtakarításaidtól. Vagyis a szükségleteid betöltését nem mástól várod, mint Istentől. Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Amikor megnyitom a csapot, nem gondolom azt, hogy a víz a csapból jön. Tudom, hogy a víz valójában a víztározóból jön. Hozzám azonban a csapon keresztül jut el. Hasonlóképpen a bevételt, amit Isten szán nekem, a munkán vagy valami máson keresztül kerül hozzám. De a forrása Isten. Ha egy bankszámlában bízol, azt elvehetik tőled. Ha a megtakarításaidban bízol, elveszítheted. Az egyetlen és valódi biztonságot abban találod csak meg, ha bízol Istenben. Ő a kezdete a pénzügyeidnek. És ő az egyetlen és igaz forrása az anyagi javaidnak. Ez azt jelenti, hogy nincs okod aggódni amiatt, hogy melyik csapot használja a szükségleteid betöltésére. Tulajdonképpen Isten azt mondja: "Ha elzárom az egyik csapot, egyszerűen ki tudok nyitni helyette egy másikat. Ha elvesztesz egy munkát, tudok adni neked másikat. Én vagyok a forrásod, nem a munkád. Még csak nem is a bankszámlád."
(Forrás: Napi remény)
2011. február 26., szombat
Nádudvari Nagy János: Krisztus parancsa
Mindnyájan egyek legyetek,
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!
Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.
S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…
S miként Én, úgy szeressetek,
Oly igazán, olyan mélyen:
Én tőletek ezt igénylem.
Sőt, inkább, ezt parancsolom,
Mert ez olyan nagy hatalom,
Minél nagyobb kincs nincs a földön
S fontos, hogy ez tündököljön!
Hogy meglássák az emberek,
S élő példává legyetek
A rátok figyelők előtt.
Tőlem kaptok elég erőt,
Mint a tőkétől a vessző,
A nap fényétől növekvő;
Úgy fényletek lelkem által,
Szeretetem hatalmával.
S világíttok a nagy éjben,
A vad világversengésben,
Mutatván a példát, hogyan
Élhet az ember boldogan
Egymásért oly közösségben,
Ahol nem számít a pénz sem,
Se föld, se ház, s egyéb vagyon:
Mert azt már én igazgatom…
Kálvin János gondolata
Tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni.
Napi ige és gondolat Katona Bélától
Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)
A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként.... A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs)
Ettől kezdve pedig azok a gondolatok, melyek a Bibliában az Istentől való elfordulásról, és Isten haragjáról szólnak ránk nem vonatkoznak. Persze, mi hívő emberek is elbukunk, de tudjuk, hogy ha bűnbánó szívvel Isten elé visszük vétkeinket, és törekszünk a hitben járásra, Isten útjának megtalálására, akkor Isten szerint élve nem egy haragos gyűlölködő Istenkép alakul ki bennünk, hanem a szerető Atya képe, aki gyönyörködik bennünk, aki meggyógyít, meghallgat, felemel és megelégít. Ahogyan a Biblia is mondja: "El sadaj" azaz több mint elég. Isten nem arra törekszik, hogy elégségesen megáldjon minket. Mit egy jó apa - atya többet akar adni nekünk annál ami csak elég. Minden téren!
A boldogság helyreállításának mások mozzanata: sok örömöt találni parancsolataiban. Mert akit tisztelünk, aki számunkra példakép bármiben is, azt még emberi értelemben is szívesen követjük, és teljesítjük kéréseit. Ugyanígy Istennel kapcsolatosan, ha valaki igazán megismerte Őt, bizonyos lesz abban az az ember, hogy parancsolatai jót munkálnak életünkben, azoknak szép eredménye van. Az Úrszava rendet teremt, s életet munkál. Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként.... A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs)
Ettől kezdve pedig azok a gondolatok, melyek a Bibliában az Istentől való elfordulásról, és Isten haragjáról szólnak ránk nem vonatkoznak. Persze, mi hívő emberek is elbukunk, de tudjuk, hogy ha bűnbánó szívvel Isten elé visszük vétkeinket, és törekszünk a hitben járásra, Isten útjának megtalálására, akkor Isten szerint élve nem egy haragos gyűlölködő Istenkép alakul ki bennünk, hanem a szerető Atya képe, aki gyönyörködik bennünk, aki meggyógyít, meghallgat, felemel és megelégít. Ahogyan a Biblia is mondja: "El sadaj" azaz több mint elég. Isten nem arra törekszik, hogy elégségesen megáldjon minket. Mit egy jó apa - atya többet akar adni nekünk annál ami csak elég. Minden téren!
Napi ige és gondolat Katona Bélától
Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1)
Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs)
Talán még annyit, hogy ha nincs akit tisztelni ebben a világban, akkor példaképünk sincsen. Ha nincsenek normák, amit követhetünk akkor parttalanok leszünk, és határok nélkül céltalanul, mindenen és mindenkin átgázolva éljük a mindennapjainkat. Ha nincs senki és semmi amit tiszteljünk, amihez mérjük magunkat, és amihez igazítsuk a lépteinket, végül elveszünk a világban. Rájövünk, hogy magunkra maradtunk milliárd ember között, és igazán senkihez sem állunk közel. Rájövünk ,hogy lassan minden amiben hittünk, amit értéknek gondoltunk lassan jelentőségét veszti, mert múlandó, mert változó. Egy állandó dolog van: a SZERETET TÖRVÉNYE! A szerető Isten törvénye, az ÉLET TÖRVÉNYE. Ez az erő, mely mindent teremtett, és mely alapvetően határozza meg a létünket, és amivel teljesé leszünk.
Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya. Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs)
Talán még annyit, hogy ha nincs akit tisztelni ebben a világban, akkor példaképünk sincsen. Ha nincsenek normák, amit követhetünk akkor parttalanok leszünk, és határok nélkül céltalanul, mindenen és mindenkin átgázolva éljük a mindennapjainkat. Ha nincs senki és semmi amit tiszteljünk, amihez mérjük magunkat, és amihez igazítsuk a lépteinket, végül elveszünk a világban. Rájövünk, hogy magunkra maradtunk milliárd ember között, és igazán senkihez sem állunk közel. Rájövünk ,hogy lassan minden amiben hittünk, amit értéknek gondoltunk lassan jelentőségét veszti, mert múlandó, mert változó. Egy állandó dolog van: a SZERETET TÖRVÉNYE! A szerető Isten törvénye, az ÉLET TÖRVÉNYE. Ez az erő, mely mindent teremtett, és mely alapvetően határozza meg a létünket, és amivel teljesé leszünk.
Hogyan beszéljek Istenről???
Hogyan beszéljek Istenről olyan embereknek akik a facebookon egy zöld lavór fényképére 35 hozzászólást írnak? Rossz látni, hogy azok az emberek akiket régen ismertem közelebbről, és velem egyidősek, hova jutottak!! Sekélyes és felszínes érzelmek között élik az életüket, és tudom, hogy nem ezt érdemlik,. Igazából egyik ember sem ezt érdemi!!! Mégis megmaradnak, a felszínes sokszor érdekbarátságok talaján, még akkor is, ha látják, érzik, hogy ez nem jó nekik. Ha Istenről akarok az ilyen régi ismerősöknek beszélni valami mindig megállásra kényszerít. Nem azért, mert hiteltelennek érzem magam. Sőt! Inkább az a gondom, hogy Istentől annyi jót kaptam (többek között értelmet a napjaimnak, és homlokegyenest más nézőpontot a világra, hogy nem is tudom hol kezdjem...
Valahol természetes, ha az ember vágyik kereszténekkel való közösségre, hiszen a hívő ember sokszor fél szóból is megérti a másikat, viszont szomorú az a tény, hogy ezzel párhuzamosan távolabb kerülünk azoktól akik nem járnak hitben, és mivel nem vagyok egy evangélista beállítottságú, bizony nagyon nehéz Istenről beszélni olyan embereknek, akik kb hülyének néznek, és azt iszik, hogy meghibbantam, de legalábbis meghipnotizáltak, mikor Istenről beszélek. Pedig, NEM HIPNÓZIS, ÉS NEM IS AGYMOSÁS! Isten él, és létezik, az már más kérdés, hogy a mai világ embere elfelejtette.
Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyszer mindenki, előítéleteket félretéve elmenne templomba, és nyitott szívvel végighallgatná azt amit ott mondanak.
Remélem egyszer majd Isten ad nekem szavakat, és legalább egy ember meglátja általam, hogy az élet többről szól, mint a "Gondolatok egy zöld lavórról." c. eposz. Sokkal, sokkal többről!!
Valahol természetes, ha az ember vágyik kereszténekkel való közösségre, hiszen a hívő ember sokszor fél szóból is megérti a másikat, viszont szomorú az a tény, hogy ezzel párhuzamosan távolabb kerülünk azoktól akik nem járnak hitben, és mivel nem vagyok egy evangélista beállítottságú, bizony nagyon nehéz Istenről beszélni olyan embereknek, akik kb hülyének néznek, és azt iszik, hogy meghibbantam, de legalábbis meghipnotizáltak, mikor Istenről beszélek. Pedig, NEM HIPNÓZIS, ÉS NEM IS AGYMOSÁS! Isten él, és létezik, az már más kérdés, hogy a mai világ embere elfelejtette.
Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyszer mindenki, előítéleteket félretéve elmenne templomba, és nyitott szívvel végighallgatná azt amit ott mondanak.
Remélem egyszer majd Isten ad nekem szavakat, és legalább egy ember meglátja általam, hogy az élet többről szól, mint a "Gondolatok egy zöld lavórról." c. eposz. Sokkal, sokkal többről!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)